“Az a fontos, amit teszek”

A Bridge Business legújabb rovatában szeretnénk megmutatni azt a végtelenül inspiráló közeget, amelynek tagjai képviselik az üzleti élet igazi emberi oldalát. Megkértük a Bridge Budapest támogatóit és partnereit, hogy meséljék el nekünk melyik az a fontos vezértérték, amely hajtja és motiválja őket az üzleti életükben és a mindennapokban. Elsőként Márton Katalint, a Praktiker Magyarország HR és CSR vezetőjét, az Edisonplatform Menő Cégét, a Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezés Nagykövetét kérdeztük.

A jövő generációja

Három gyerekes anyaként természetes is lehetne, hogy mi más lenne az üzleti gondolkodásomban is fókuszban, mint „a jövő generációja”. Ám szeretném azt hinni, hogy tőlük teljesen függetlenül is abban látnám az igazi lehetőséget a cégek, cégeink számára, hogy a fenntarthatóságunkat általuk, rajtuk keresztül látjuk megvalósíthatónak. Ezt viszont bebizonyítani sosem fogom tudni – de igazából nem is feltétlenül szeretném, hiszen azt gondolom, az a fontos, hogy mit teszek (és nem feltétlenül az, hogy milyen indíttatásból).

Mit jelent számára a ‘Jövő generációja’, mint érték?

Számos erre vonatkozó ügyet tudnék felsorolni. A jelen SNI-s gyermekei, a jövő teljes értékű munkavállalói lehetnek, ha ma kellő támogatást kapnak; vagy ha a szakképzés, ami szintén jövő-fókuszú kell, hogy legyen a munkaerőpiaccal szembeni új, változó igényeket helyezi előtérbe. De amit kiemelnék, hogy mitől fontos érték ez: a fenntarthatóságunk.

És azt, hogyan viszonyulunk, hogyan támogatjuk a felnövő nemzedékeket és milyen segítséget tudok én, vezetőként adni, amit ők értéknek tekintenek majd és jó érzéssel, mintaként tekintenek minderre. Amelyet így majd ők is zsigerből, érték alapon fognak tudni továbbadni az őket követő újabb és újabb fiatal generációknak.

És igen, bizonyosságom is van minderről, hogy ez, így, működik: (a sztori hozzám méltón elvétve tartalmaz bulvár elemeket – ráadásul a neveket sem változtattam meg).

A 90’es években a szegedi éveim alatt az első vizsgaidőszak utáni nyáron felkerestem a Szegedi Nemzetközi Vásár Kft.-t, ahol végül 2 nyáron keresztül hostesskedtem, egy nagyon vidám, irtó klassz társaságban. Fiatal voltam, gyakorlati tapasztalat nélkül és tele volt a cég Szeged Nagymenőivel. Engem (és a többi ott dolgozó nyári munkás fiatalt) partnerként kezeltek, értékeltek és elismerték a munkánkat – rengeteget tanultam ott és akkor 2×5 hét alatt – szóval van 25 évvel korábbról egy nagyon jó emlékem. Ott ismerkedtem meg Gáborral és Zsuzsával, akiket külön-külön is imádtam, és akik akkor még nem alkottak egy párt. De amikor pár évvel ezelőtt kiderült, hogy ők igazából már évtizedek óta egy párt alkotnak és közösen nevelik Zsuzsa első házasságából született lányait, na akkor igazán, őszintén örültem. Gábor tavaly – szokásos vicces-kedves módján – küldött egy sms-t, hogy Berta lányuk kötelező szakmai gyakorlati helyet keres és esetleg tudnék-e segíteni ebben. Ezután Berta 12 hétig volt egy szuper tag a mi HR csapatunkban a Praktiker Magyarországnál.

És igenis folyamatosan az volt minden nap a gondolatom, hogy milyen érdekes az élet, és most aztán hálás lehetek, hogy megmutathatom, hogy én is minimum olyan jó „vezetője” szeretnék és tudok lenni a gyakornokomnak, mint amilyen jó vezetők voltak 25 évvel ezelőtt hozzám, nekem – az ő szülei. Mert egyszer Berta is lesz valakinek a gyakorlatvezetője, vezetője.

Éppen ezért őrült nagy a felelősségünk nekünk, jelenlegi vezetőknek, hogyan is állunk hozzájuk – az én mintám könnyen lehet, hogy az ő jövőbeni mintája lesz.

És mi a tanulság?

Baromi egyszerű: érdemes a jövő generációval megfelelő módon és odafigyeléssel foglalkozni, érték alapon tanítani és támogatni őket, mert lehet, hogy nem most és nem a közeljövőben – azonban hosszútávon ez mindenképpen hasznos és eredményes lesz.

És ki tudja, lehet, hogy egyszer majd Berta lesz valamelyik gyerekem gyakorlatvezetője vagy főnöke.